Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/4/2 Előttünk egy pici öregasszony. — Hogy érezte magát idegenben ? — Hát ahogy az egér az egérfogóban. Gondolja el: úgy hagytam ott mindent, ahogy a Duna ránk szakadt. Az uram Ostravában, fiam a gyárban, lányom az iskolában. Két hétig semmit sem hallottam felőlük. Azután jött a falunkból egy ember az asszonyához. Hát az meg így kezdi: „Mari néni, hallja, nincsen ott már falu. Egyenlővé vált a föld színével. Víz alatt a maga háza is!" 4/4/2/1 Harminchárom negyed inga-metszet 4 szerette nem szerette csőbelek Egy öregasszony mozdulatlan váza kanálnyi melle kő-izomzata Ezerkilencszázhetvennégy nyara dér-iszony tőr-viszony csonka nádak Acetilén kések gáz-betétek elindult akkor asztalán 4/4/2/2 Elindult egyszer valaki sugárutak sugarukat feszített Tán el sem indult csak a lift indulatai iszony-tompa zárolt Az indítóok egy plakát félelmesen sokasodott a szája 190