Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/3/3/1 ivott esszencia-tömör lábujjhegyen titok-kasza remélte vágy-szubsztancia nélkül világ sajnálta kosz körötte száradt napra nap megszegett ontológia fogad alom vak színarany karórádra fakult magány 4/3/3/2 ő meg arra gondolt hogy ő akkor éppen hogy megint elmulasztottál valamit szerette különben óh boldog szerencse mely áldott vagy te hogy lassan megöregszem akkor te már elmentél hazulról mindörökké fogva volt veszedelemmel sosem látta többé ideje elmennem egyéb dolgaimhoz ecetfa borítja 4/3/3/3 végestelen-végig gyalog szárazkoszton ágyú kenyér ember hátán ember minél előbb otthon falak felé van akinek semmije van akinek mindenkije de csak mennek felé falak feltartóztathatatlanul 4/3/3/4 roppant csendű júliusi erdő hát így aztán nem is csoda hisz föl nem fogott hatalma magát azért a tenyérnyi röpke percért a világ a fűben heverészett el tűnik benne az általános összezúzza az emberiség a történelem kerekei benn 182