Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/3/2/2 A legeslegutolsó dallam is elfogyott a cirkavékony szálról Ott állsz a széthullt idegek alatt Indultál volna de már nem utánad Ritmusait esőcseppek dobja Esőcserepek távirat-korongján Előtte címer: rozsda-költemény... Először volt a villanyerek szomja Másodszor volt a gumipart porondja Harmadszor volt a fű-sodorta rétek Negyedszer csak átvonul ki végett... Ott állsz a kormos idegek alatt Még látod szerteázott látomás volt Késő mondod a félig-ájulatban nyújtózó kar mint előleghalál... Ez volt Aztán már csak az élveteg Kék hormonok Cián kotorta érvek Holnap már senki hozta a kivégzett... 4/3/2/3 Ködevők csatorna-sóhajok anyaméh-sínek siket dalok Toronyiránt tehetetlen az ösztön dalolnak óriások szinte látod Életünk ködevő tornyai rengeteg szigony szurok-viszony Ködevő vagányok ágy-kulissza anyaméh-merész sípcsont-remény 179,