Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/3/1 Ha elmegyek innen még a fogát vicsorító télre felvonító árva kutya sem vakkant utánam Ha elmegyek innen még az áldott orgonabokor sem hullatja el miattam szirmait Ha elmegyek innen nem szánnak majd az ágak nem zokognak a lányok nem sóhajt senki veszendő lelkemért Nem voltam becsvágyó szívemben egy-két gyertya lobogott-sírt csupán fekete kormozással Nem akartam meghalni kibomlott bennem néhány napfényre vágyó éhes világot falni kérő zokogó kórus-ének S szerettem volna félőn kéjes-szép öleléssel szerelmesen a legszebb kislány vérébe fúlni Elmegyek messze innen elhagyom ezt a várost befogad még tán néma szigorú ősi földem Bolyongok majd a réten járom a hegyek ormát barátom lesz a szegfű fiilem mögé szagos bokrétát tépek S hirdetem hogy az élet örök megválthatatlan s nem érdekel az ének csupán a fold megnyugtató hatalma 176