Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

(

VII) Megszületik a gyermek és elindul a hosszú vándorútra Csehország Morvaország az útjait ki sejtheti ki tudja A világ nem ismerheti a millió rázós utat A világ csak abból ítél amit a felszín mutat Megszületik a gyermek és csavarog a csupasár-világban Keresi s nem találja a bonyolult tisztaságot magában Keresi csontjáról a húst is leszedi Ám mégsem hagyja abba keresi keresi... (XIII) Kenyér szalonna tiszta ing vodka a kofferekben S újabb hét újabb hónap cipeli mind a gondját Magyar szlovák cseh ukrán a nyelvek bábelében Mint egy meglódult hangyaboly futkos nyüzsög az ország Míg fel nem épül teljesen s gyümölcsöt nem ád végül Rendet lehel a falba az acélba a kőbe Kezdik hát minden hajnalon elölről rendületlen Forró tűzpiros vérüket töltik a jövendőbe (XIV) 1965. május nyolcadikán huszonkét óra ötvenhárom perckor G. Katalin tizennyolc éves dunaszögi lakos ki akart ugrani az Érsekújvártól Děčínig közlekedő robogó gyorsvonatból. A rendőrség megállapította, hogy öngyilkossági kísérlet történt, s az illető csak a rendkívüli véletlennek köszönheti... 161