Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

1/1/2/3 Ólomlábon közeleg az este Nehezen mintha valaki a hegyek mögül tartóztatná vissza Csöndesen mint a szélnek fúvott hamu rakódik le az ódon házak közé Leköltözött a béke Mintha ló'cslábú bakter gyújtogatná hosszú kampós botjával az utca gázlámpáit Az esti égbolt ezüst vakolat j án egymás után gyúlnak a fény-virágok Sugárzik a világ A hold is lassan mint a számháborút játszó gyerekek előbúvik a hajlatok mögül S az ő imádatára váró kéjtől izzó szerelmesek felé fordítja csiga-arcát Izmosodik a csönd A világ bakacsinba öltözik piheg az est az egen varjú száll A nehézszagú estfoltok között csak én bolyongok és a csillagok 17