Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/2 (I) Vasárnap este zsongó pályaudvar Munkások katonák lányok ifjak vének Tolong a nép zsibong a pályaudvar Érkeznek s indulnak a szerelvények Fék ha csikordul megdobban a lélek S hevesebben lüktet a vér ha kondul Az óra s tudtára adatik a népnek A vonat Prága felé tízkor indul (II) A költő nem azért dalol mert hevíti a szerelem A költő nem azért rajong mert a kedve szertelen A költő nem azért dühöng mert felizgatta valami A költő nem azért különb mert mindent meg tud vallani (III) 1965. május nyolcadikán huszonkét óra ötvenhárom perckor G. Katalin tizennyolc éves dunaszögi lakos ki akart ugrani az Érsekújvártól Děčínig közlekedő robogó gyorsvonattól. A rendőrség megállapította, hogy öngyilkossági kísérlet történt, s az illető csak a rendkívüli véletlennek köszönheti... 257