Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/4/4/3 Hónapok óta ugyanaz az út mindig az állandó-egy délután Az örökkön ugyanegy ég fölötte a rajcsúrozó felhők állama És megint elmúlott egy évtized pillanata veszélye szeszélye Meztelen bilincstelen aránylag tekintve hogyha hozzáadva... 3/4/4/4 Először volt a föld ki bánja már az ősi földet Menekül már a nép a tájon buja gombák nőnek Rohan a föld fia ömlik a fényes városokba Vonzza a kirakat a hangulat a pénz a pompa Nem marad csak a szél kinn a mezőkön meg a vézna Füzek a dombtetőn kószálok erre néha-néha S feszülten hallgatom a föld dübörgő szívverését Micsoda szívverés csupa indulat csupa részvét Földönfutó bolond népe után mely így elhagyta Gyáván oktalanul a csilla fény után rohanva Nem sejtve hogy a lét kitermeli ott is a gondot S habár pénzt kenyeret biztonságot ád mégsem boldog Akit csak befogad de zsigereit fel nem oldja Egy új világ egy új közösség nagy kohéziója Addig földönfutó csupán a pompa mindhiába Szétfutó vágyait a föld naponta visszarántja 142