Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/4/1/1 — Fogja a ceruzáját — mordul rám a csónakosunk —, és írja: Én, P. István, ötvenhat esztendős izsai lakos, aki átvészeltem két világháborút, aki végiggürcöltem öt keserves évtizedet, fölneveltem egy népes családot, s azért kínlódtam világéletemben, hogy vénségemre legyen hol a fejemet lehajtanom, most itt állok, egy szál ingben, egy szál gatyában, s nem maradt az ötvenhat évemből más, mint a puszta életem. 3/4/2/1 Hónapok óta ugyanaz az út árad fáradt agya összekoccan Agya kiloccsant gerlice-tojás napok óta évezredek óta Egyazon törvény öntvényeiben kirakatok vallatószobái írógép-sivatag csőbe-mondott magazin-sárga tabló-kín örökre 3/4/2/2 Szerelmeim kis likacsok doboz-vak itt áll a férfi kiütött gyomorral Karóba húzva tükörre feszített érzékei: kíváncsi farkasok Körömsziget kíváncsi szögletén ' ostromlámpák könyökén a varjak Ki vágott főbe akkora szerelmet kíváncsi násza meg se született 137