Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/1/2/3 Kakukkos nyár szép július a város bölcsen hallgat A nyár e nagy harangvirág pirosan dől a falnak É;jel a forró háztetőn kandúrok kergetőznek S szemünk alatt a szenvedély dühétől foltok nőnek Micsoda nyár a dús mezőn sercegve nő a búza Kövér feje a vén eget s vállunkat koszorúzza Ancsim az élet csodaszép szökdelünk kőről kőre Előttünk harsog a világ így haladunk előre Kéz a kézben a cél felé tündökölve a nyárban A terhes-lombos búza közt a zümmögő határban Szökdelve sírva csattogón egymásról énekelve — Kakukkos nyár a kedvesem akár a pitypang selyme — Nyargalva mint két megvadult csikó a fény után Mellettünk míg ezüst habok zuhognak a Dunán Körülöttünk lobog a nyár lomhán kövéren ballag S előttünk egy harangvirág pirosan dől a falnak Zsuzsám a férfi mit tehet álmok közt hempereg Útjába kényes arcokat gördít a képzelet A szérűskertben álmodik az égen gondola Kering egy nagy harangvirág: töviskes homloka 135