Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/4/1/1 Csónakon bolyongunk a sáros, rommá vált utcákon, s belénk fagy a lélek. Ahol pár napja még gyerekek játszottak, nők, férfiak munkálkodtak, most csak a víz az úr. Nincs ennél szomorúbb látvány. Egy öregember ül velem szemközt a csónakban, s hogy romba dűlt háza elé érünk, bizony csak kicsordul szeméből egy könnycsepp. A csónakos meg két egymással szembeni, ugyancsak összedűlt házra mutat: — Egyik az enyém volt, másik a lányomé. Mind a kettőt ezzel a tulajdon két kezemmel építettem föl. 3/3/4/1 Mondottam ember sivatag-kemence csatorna-monda vágy-történelem Vágy-vitorla meztelen csatorna vitorla-csontok született szurokban Kíváncsi combok szurokban mosakszik ágyék-fegyver dinamit-ütem Hószurok vályú örökös szomja kíváncsi küszöb csülök-csata 3/3/4/2 Bohor: kitaszított folyó Kopaszra kékült ablakok A zene termőföldje Szög-zene A szögek bőr alatti hangja vagy csak a szögesdrót-utáni érmek? Sokk-hatás Iramodó fenyvesek Segédkező borotvaélek Kulcsok Eltömni az idegek Kulcsok Eltömik majd akkor is? Bohor: kitaszított fenyvesek Nyulak kővel kivert,.. 131