Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/4/2/3 Széles kopár mező, akár a tenyerem. Sehol egy domb, sehol egy bucka, csak föld meg rét meg síkság. Nyugatról keletnek húzódik a síkság, s kétoldalt — északon meg délen — a távolból idekéklő hegyek. Azok is inkább csak úgy, mint a mesében, valóságuk nincs, csak körvonalaik vannak. — A háborút is, hallja, azt is hogy megjártam. Évekig voltam odakinn, Dél-Amerikában. Aztán, hogy összekuporgattam egy kevés pénzecskét, csak meggondoltam magam. Mert kutyának való egy élet volt az, hallja! Szárazkoszton élsz, a család idehaza nyomorog, ott meg csak az a nagy-nagy idegenség. Gondoltam egy nagyot, s hazajöttem. Vesztemre, mert én azt végig se gondoltam odakinn, hogy otthon háború készül. S alig melegedett meg a helyem idehaza, már vittek is. Egyenesen a frontra. 3/2/2/1 Elborult tér bakancsok viselt gyomorszájon ütött ég kivájt agy Börtönéber pincefiist remény-hegy szuronyhegy-ének párna ég az erdő Kérdőjellé kopaszul szemérem kova-kín a holtak eltementi Indulat(a)célja céltalan homlokának kifeszül talál 3/2/2/2 Történetünk korhadó kalácsa Sípcsont-dodekafónia Óránként százhúsz kilométer mélység Ráma dicső vándorlása India sebében Sótartók veséje Csomagtartók sérve Szivárvány- völgyek Mézeskalácshölgyek Korhadó bálvány Elvetélt szivárvány 115