Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Rézzel kivert kupák bozontos mámora Ne búsulj mit sem ér a bánat cimbora Igyál inkább te is hiszen e zord világ Most a tiéd Hogy szíved ércszilánk ? Szilánkok ezrei végzik testet faló Munkájukat a vér az életet adó Sikong a szív alól felbőgve dúl rohan Miként tavaszidőn megáradt bősz folyam ? Ne bánd ne hederíts reá se cimbora Készül az ördögök irtózatos kora Vérben fog úszni majd fuldokolni a föld Elkopik mind a szín sárga lesz mind a zöld Aszott lesz mind ami duzzadó ép ma még Pokol lesz kín a test pokol lesz kín az ég Naponta mennyi terv mennyi gőz látomás De majd a tett után lesz-e víg áldomás Körös-körül fehér keselyűk a vadon S kigyúl a vér mi lesz mi lesz ha az atom Fellobban csakugyan Fuldokol majd a föld Elkopik mind a szín sárga lesz mind a zöld S villámként sújt le rád a nagy megdöbbenés Kemény páncélszíved általjárja a kés Most már véglegesen a húslombok között Megfárad majd a szív az örök üldözött Elzsibbad így bizony Igyunk rá cimbora Véred nagy bánatát enyhítse hűs bora Arany-forralta ősz madárlátta leve Hegyünknek mellyel mint e kupa oly tele Csordulásig teletöltött a szíved is S a szádban méreggé változik minden íz '110