Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/2/4/3 A művész, ha lesz, aki elmondja majd mindezt, ma még csak az élményeket gyűjtögetheti. Csak a szemével tapogatózhat, a látottakat raktározhatja el emlékezetében, az embereket, a tragédia áldozatait, még nem faggathatja. Van azoknak éppen elég bajuk anélkül is, nemhogy az ő kérdéseire válaszolgatnának. A művész hát, mit tehet egyebet, riporterként pillanatnyi benyomásait rögzíti, s a mindennapok krónikásaként azt próbálja továbbadni azon melegében, amit átélt, amit látott, amit hallott. 3/1/4/1 Mesebeli hármashegyvidék fekszik az éden kilukadt belében Hiába fekszik úgyis a halál elsárgult agy fotokópiái Ahogy az éjfél egyensúlya átnyúl bőre alatt az ismeret mögött Az egyensúly kötelén a lét-mezsgyén kötéltánc-ünnep hamuba merülhet 3/1/4/2 Ki itt belépsz cső-kirakatban lépdelsz Sugárút Meztelen talpára száz tolvaj kifeküdhet Ki itt belépsz hagyj fel minden iránnyal Vesd le szemérem-álorcáidat Harminchárom élezett tükör Kutatja magát benne küeshető arcod Öregasszony homéroszi szélben Útban Núdia felé 109