Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

taira és eredményeire, amint a modern élet felkavarja a feudális előidők falusi nyugalmát s belesodorja az embert az ország lüktető gyarapodásába a Nyitra partján. Az államfordulat bekövetkezésével fenekestül megváltozott az élet. Miben állt ez a változás? Maradhatnánk a bibliai hasonlatnál mondván, hogy aki fönt volt, az most a mélybe került. De fönt volt-e az élet csúcsain az újvári ember? S ha fönt volt, kinek a hátán és hulláján került oda egyáltalán? Nem, az újvári ember nem élt az élet és a jólét gondtalan magasságaiban, dolgozott és a verejtéke árán élt, ahogy lehetett. Ezért van tragikum bukásában, amely őt az államfordulattal érte. A vasutasoknál kopogtatott be először a tragédia s az ő révükön terjedt tovább a város többi rétegeire. Igaz, a vasutasok sztrájkba léptek, hívták őket helyeikre, de sokszor őszinte érzésükből, sokszor beleheccelt rátartiságból, máskor meg félelemből nem mentek. S amikor elfogytak a megtakarított készletek, amikor a gyomor már kitanította volna az agyat, akkorra már nem kellettek. Csak nagyon kevesen, többnyire a megbízhatóbb szlovák elem került vissza régi helyére. A magyar vasutasok közül roppant tömegek expatriáltak. Egész uccák ürültek ki, a Sugár, Szent Anna és a körülöttük fekvő kisebb uccákban, nem volt tán ház, amelyből ne költözött volna el egy-egy család. Mentek a kiutasítottak. Nem lehet szomorúság nélkül gondolni a vagonok hosszú sorára, amely elvitte őket. Ez a roppant színjáték nem volt az újvári ember életére méretezve. S ebben van éppen a tragédia lényege. A sors nagyobb erői szakadtak be egyszerre életükbe, mint ami illő lett volna hozzájuk. Dolgoztak és gyermekeket hoztak a világra, örömük a családi ház, volt, jobb ruha és mérsékelt isko94