Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

lévén elválaszthatatlan a fény és árnyék az újvári ember életében is. Tudjuk, hogy a pénzgazdálkodás a közélet korrumpálását is megteremtette a kapitalista fejlődés világméreteiben. Érdemes idejegyezni egy-két nevet és esetet, illő megemlékezni egy-két dicső férfiúról, — s ezt az utód elismerő hálájával irom le — akik ezeknek az árnyéktényeknek a felidézésével és elkövetésével a város modem fejlődését hibáival teljessé tették. Dély Márton közgyám a dicső, aki e sornak az élén áll, elsikkasztván az árvák pénztárából 12081 kemény forintot az úrnak 1847-ik esztendejében. Követte valaki példáját 1905-ben a Népbankból 34000 korona elsikkasztásával. S a közmunkával a panama is ismertté válik a város életében, idegzetében és erkölcsében, jeléül annak, hogy mindenestűi a polgári tőkés fejlődés útjára térült a város haladása és emelkedése. A város gyarapodó és gazdagodó alakulásának és kifor málódásának hajtó erejét a vasutvonalak megépítése képezte. A vasút átformálta a város egész társadalmi struktúráját. A nagy, négyirányú tranzitó forgalom lebonyolítása körülbelül háromezerfőnyi vasúti személyzetet foglalkoztatott az állomáson. A szakképzett munkaerőket kezdetben nem tudta a vasútnak adni a város, amely csak tegnap szabadúlt meg feudális kötöttségeiből, az ipari tevékenység formáit nem ismerte népe, mert csak önellátó naturálgazdálkodásból éldegélt. Mozdonyvezetői <*s szakintelligencia állományát Ausztriából Cseh- és Németországból hozta ezért az érsekújvári vasúti állomás. A hazai népnek a foglalkozások alacsonyabb helyei jutottak, kezdetben ők voltak a fűtők, „geleták" (fékezők), portások és ezekből a helyekből szívós munkával dolgozták fei magukat a munkamegosztás magasabb helyei felé. Szívóssá92