Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

önállósításának, röviden az irodalmi decentralizációnak szükségességét, már 1907-ben. Ami akkor a magyar szellemi központ, Budapest óriási centripetális ereje miatt utópiának bizonyult, azt parancsoló kényszerűség gyanánt állitotta föltétlenül megoldandó feladatnak a sors a kisebbségi helyzetbe jutott magyar nemzettöredék elé. Még igy is lehetetlen feladatnak látszott önálló szlovenszkói magyar irodalmat kitermelni, hiszen ennek hiányzott a termő talaja, a szlovenszkói magyar lelkiség. Az ország déli határszélén keskeny sávban él a magyarság, ezt is négy részre tagolja a közébe ékelődő szlovák nyelvterület. Mindegyik települési helynek más a történelmi hagyománya, más a gondolkodása, mások az életviszonyai s lehetetlen elképzelni egy várost, mely a szétszórt területeknek és szertefutó érdeklődésnek szellemi központjává válhatnék. Kassa mégis megkisérelte a lehetetlent. A „Szent öregnek" a róla elnevezett Társaságban élő szelleme s az 1907. évi elvi állásfoglalás követelte a hagyománnyá nőtt elindulások folytatását. A Kazinczy Társaság fogta össze legelőször a szlovenszkói és kárpátalji írókat közös munkára, nemcsak avval, hogy írói szakosztályával kinyújtotta a kezét az egész országra, de avval is, hogy a KazinezyKönyvbarátok megszervezésével megteremtette az első rendszeres szlovenszkói magyar könyvkiadás anyagi és szellemi bázisát. Hogy ez a válalkozása nem sikerült úgy, ahogy várni lehetett volna, annak oka nem a Társaságban s nem Kassa városában rejlett, de azokban az egyéni, politikai, vagy más egyéb érdekekben, melyek feszítő ereje nagyobbnak 78