Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

régi kassai magyar társadalomnak úgy produktív, mint receptív kultúrlehetősége, de egészen meg nem szűnt, hála a kassai magyar társadalom alkalmazkodó képességének. Mert a kultúra-hordozás nemes feladatát — a szabad pályákon élő intellektüell réteg mellett, — a város őslakosságának legtörzsökösebb, legszabadabb szellemű osztálya, a magyar iparos- és kereskedő osztály vette át. Evvel a város vezető társadalmának korábbi, szinte kasztszerű osztályrétegeződése is nivellálódott. Az addig exkluzív kaszinók is megnyitották kapuikat ennek az értékes, nemzetfenntartó társadalmi rétegnek s az „úriember" fogalmát ma nem a társadalmi pozíció, nem a hivatalbéli magas rang, vagy a nemesi előnév határozza meg, de a tiszta szándék, a jellem erőssége és a műveltség foka. Ezt a társadalmi átalakulást az is elősegítette, hogy az előbbi, vezető társadalmi réteg, a hivatalnoki kaszt azon egyedei, akiket az államfodulat kivetett az állásukból, de ennek nem azt a konzekvencióját vonták le, hogy nyugdijképességük biztosítása végett lemondjanak a szülővárosukban való életképességükről, hogy itt maradhassanak s megélhessenek, részben éppen az ipari és kereskedelmi életben helyezkedtek el. Ismerünk volt törzstiszteket, akik bolgárkertészettel foglalkoznak, vagy, mint kereskedelmi alkalmazottak keresik kenyerüket s ismerünk olyan volt közhivatalnokokat, akik mint önálló iparosok maradtak, — nem a „helyükön", hanem a városban s az elvesztett „hely" helyett sokkal szilárdabb és hasznosabb „pozíciót" töltenek be. Természetes, hogy e demokratikus átcsoportosulás folytán a város kultúréletének szintje alábbszállt. A — 73