Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

tával kiesett az életéből: a kultúrfejlődés folytonosságának lehetőségét. Kétségtelen, hogy az idegen uralom alá került magyar vidéki városok is nagyot fejlődtek az utolsó másfél évtized alatt, de a fejlődésük egészen más irányú. A kultúrvonalon való fejlődés megállott, különösen a kisebbségi sorsra jutott magyarság számára. De az új uralom szempontjából való kultúrlendület sem fejeződik ki a városok külső képén. Az új építkezések inkább politikai, gazdasági, vagy szociális célokat szolgálnak. Ennek a jelenségnek is megtalálhatjuk és megérthetjük történelmi jelentőségű okát. Az új uralom kénytelen volt legelsősorban helyzetének biztosítására helyezni a fősúlyt, berendezkedni a birtokba vett területen s csak, ha ez a gondoskodás befejezést nyert, ültetheti majd át a maga kultúráját a régi mellé, vagy a régi helyébe. Kassán kétségtelen a fejlődésnek ez a menete a város külső képén is. Mindenekelőtt egész új városrészek épültek a város perifériáin. Három-négyemeletes „blokkházak", tömeglakásokkal, egy kaptafára szabott villa-negyedek, melyek alig különböznek egy-egy ipartelep munkáskolóniáitól. Ezek célja az, hogy az új államgépezet kezelőinek: tisztviselőinek és közalkalmazottaknak biztosítsanak szállást. A munkahelyükről ezek által kiszorított őslakos-proletariátus is fedelet keresett magának, de ezeknek meg kell elégedniök a háború alatt épült járványkórház barakjaival, az Akasztóhegy, vagy Háromdomb magaépítette viskóival, vagy a Hernád árterületén épült kunyhókkal. Mikor a hatalmas építkezések folytán úgy-ahogy egyensúlyba jutott a város befogadóképessége és a feldagadt las' Tátra Almanach 65