Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Szalatnai Rezső: Lőcse

meg igazán. A 354 iparos és a 36 kereskedő e paraszti tömegekkel sodródó új polgárság élcsapata. Még csak a polgáriasulás legalsó fokain áll, mozdulata, szobáinak berendezése, szellemi színvonala elárulja a vasárnapi műkedvelőt, de szilárdsága, kitartása példaadó. Szövetkezetet csinál magának, külön kaszinót, de még csak a kuglinál tart főleg. Szenvedélyesen érdekes e folyamat tanulmányozása, ezt kellene figyelemmel kísérni ma Szlovenszkón. Mert e réteg irányítanivaló és irányításra érdemes. Félő, hogy a régi városok maradandóságából csak a maradiságot fogja megtartani s lendületéből nem telik egy egészséges patriotizmusra, mely Lőcsén és minden háromnyelvű szlovenszkói városban az egyetlen létforma, melyet építeni kell. Lőcsén és közvetlen környékén ma már csak húsz magyar arisztokrata család él, de a magyar kultúra hitele még eleven. 516 rádió-előfizetőt tartott nyilván e nyáron a posta s ha végigmégy az uccán, magyar szót és zenét is árasztanak a hangszórók. A jóhoz ragaszkodnak a régiek és újak is. Kikutattam, hány magyar napilapot olvas a mai Lőcse: hétköznap 140 darabot, vasárnap 180-at, sorrendben: Kassai Újságot, Prágai Magyar Hírlapot, Magyar Újságot, Magyar Napot. A Színházi Életből például 30 darabot adnak el hetenként. Két könyvkereskedő magyar könyvet is terjeszt, az összes újdonságokat ott találod a kirakatban. A katolikus templomban vasárnaponként olykor magyar szentbeszéd is van, az evangélikusban havonként pontosan egyszer prédikálnak magyarul. Évente két magyar filmet engedélyeznek a moziban s a kaszinóban a farsangi vegyes műsorba két-három magyar számot is lehet beiktatni. Mondották a lőcseiek, hogy az iglóiak mintájára ők is szeretnék bevezetni a SzMKE-t. Miért nem en255