Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)
Szalatnai Rezső: Lőcse
magyarul, németül, sőt csehül is, mert a szlovákok a husziták óta csehül énekeltek. Háború és pestis bőségesen látogatják aztán szegény Lőcsét. A 18. században, a visszahódított Lőcse már csak egyszer szül még, amikor a minorita barátok kezébe adja az új barokk-rokokó templomot, Szilassy János szép festményeivel ékesítve. Attól kezdve már nyugodni tér a város, külseje soká nem változik semmit. Felépül még az új század elején a megyeháza és az új evangélikus templom; az utóbbiról áll egyébként Hunfalvy János megállapítása 1860-ból, hogy kupolája formátlanul gubbaszt a hatalmas épület közepén. Az ízlés már elcsorbult akkor. Lankadni kezd vele együtt az ipar, a bányaipar is a Szepességen. Európa az óceánokontúlról hozat aranyat, ezüstöt, rezet, jobbat és olcsóbbat, mint a SzepesGömöri Érchegységből. Oroszország pedig Nagy Péter óta szállítani kezdi nyugatra a fát meg a kendert, s a lengyel grófok eladják magyarországi szőllőkertjeiket, nem kell nekik a lőcsei fuvaros segítsége. A határforgalmat ináig csak a csempészek élénkítik igazán. Mi történt itt? A vidék bevette a büszke várost, a katolicizmus letörte a protestántizmust, a szász elemet felváltotta az új, szaporább szlovák. A türelmi rendelet után lassan megjavul a helyzet, de a régi patrícius családok kihalnak, a maradékok már csak védő-állásba helyezkedhetnek. Micsoda öröm, ha egy-egy helyen, egy-egv uccában sikerül a front áttörése: házak, vagyonok, gyerekek halmozódnak össze váratlanul a régi meg tartó nevek sáncaiban. Azóta Lőcse nagyobb lett, hozzátapadt köröskörül a kis házak és kígyózó uccák egész sora. Az ostromló sereg megállt s most téglából, köböl és fából némán áll a helyén. De ha télen végignézel a városon, alulról, a patak mellől, vagy nyári hajnalon figyeled 237