Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

sági fejlődés keretében haladt előre. Táplálója a polgárságon kiviil a rendes keresetű munkásság volt, amely a hét végén tolongva vitte keresetét a losonci kereskedőkhöz. Az átalakulással a vevőközönség lényegesen megcsappant. A nemzetiségi változás, a tisztviselői réteg átcserélődése magyarról csehszlovákra, a magyar polgár elszegényedése a kereskedelem leromlását teljessé tette. A cseh gyáripar a gazdasági területéhez került Losoncon lényeges kiskereskedelmi szervezetet is teremtett. Az uj tisztviselők, a katonaság természetesen ezeket használják bevásárlási forrásul. A déli magyar területek idevonzódott falvait, amelyek egyrésze a határon túlra került, elveszitette a losonci kereskedelem. Az északi szlovák vidékek a szlovákabb városok, Zólyom, Besztercebánya gazdasági érdekköréhez csatlakoztak. A megszükült piacért folytatott versengés jeleképpen üzletek nyitnak és csuknak Losoncon, egyik uccából a másikba vándorolnak, sőt számuk egyre szaporodik s a régi Losonc ismerőse elcsodálkozhatik a sok uj és fényes üzleten. Az elmaradozó és elerőtlenedő vevőközönség kegyei után folyó egészségtelen versenyfutás ez. Még a kereskedőkénél is elszomorítóbb a kisiparosság helyzete. Valamikor a losonci kézműipar országosan ismert és becsült volt. Az evangélikusok templomához és az állami tanítóképző intézethez torkolló Nagyvarga és Kisvarga ucca a csizmadiák, timárok, mézeskalácsosok uccája volt. Csütörtöki hetivásárok alkalmával a református és katolikus templom környékét, a Kubinyi-teret megtöltötték a csizmadiák, kötélverők, szíjgyártók, magyarszabók, szűrszabók, kékfestők, gyolcsosok sátrai. Nógrád kétajkú népe, a palócok és a gyetvavidékiek a falu terményeit és 207