Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

gatása, társadalma, gyárai voltak, de mégis az elképzelt anyaváros (mondjuk, Budapest) gazdasági és szellemi függvénye volt, a politikáról nem is szólva. A világháború szűkös viszonyai és gazdasági megkötöttségei csak növelték a város vágyakozását a békés összefüggések visszaállítása iránt. Elképzelhető tehát az a megrázkódtatás, amely Losoncot az uj államhoz való váratlan odacsatoltatással érte. A periféria-helyzet bizonytalansága váltotta fel a központi biztonság alapérzését. A megrázkódtatáshoz hozzájárult az is, hogy hirtelen rákényszerült nemzetiségi helyzetének, fekvésének és jelentőségének a felismerése is. Nemzetiségi, nyelvi határváros volta is az előtérbe nyomult, azonban olyanképpen, hogy az uj csehszlovák nemzettest déli pontjaként kezdett szerepelni, nempedig, — mint ezideig, — a magyar nemzettest északi pontjaként. Az új állami berendezkedés ennek az eltolódásnak a kihangsúlyozását kezdettől fontosnak tartotta. A csehszlovák népszámlálások adatai szerint a város lakosságának száma és összetétele így alakult: 1919-ben: 16.467 összlakosból 4528 magyar, 11.410 csehszlovák, 203 német, 14 ruszin, 312 egyéb. 1921-ben már: 12.414 összlakosból 5256 magyar, 5612 csehszlovák, 538 német, 542 zsidó, 403 idegen, 63 egyéb. (Vallás szerint: 7240 r. k., 2250 evangélikus, 2168 zsidó, 527 réf., 232 egyéb). 1930-ban a népszámlálás 15.459 összlakosból 4007 (27.49%) magyart és — miként a legelső csehszlovák összeírásnál 1919-ben, — megint közel tízezer csehszlovákot mutatott ki. (8725 csehszlovákot, 4007 magyart, 889 németet, 17 oroszt, 870 zsidót, 50 cigányt, 16 mást. A 15.459 összlakosból 14.574 csehszlovák állampolgárt). A város uj határhelyzete Losonc gyáripari, gazdasági 203