Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Darkó István: Losonc

DARKÓ ISTVÁN. Losonc A magyar kisvárost a mozdulatlanság és eseménytelen­ség szürke példájának volt szokás nevezni. A magyar élet­ben a világháborút követően beállott gyökeres és tragikus változások ezt a képet is megváltoztatták. Évszázados por­tengerből csinosodtak elo a magyar kisvárosok a vidéki magyar élet apróbb központjaivá és kétségtelenül uj és termékenyebb korszakot nyitottak a magyar urbanitás számára. Tragikus velejárója ennek a változásnak, hogy a városi magyarság régi helyei, a hegyvidékek magyar jel­legű városai ugyanekkor kiszakadtak a magyarság egye­temes életéből, nemzetiségi sorsba jutottak s már nem a városi életért, hanem pusztán a nemzeti közösségen belül maradás lehetőségeiért kezdtek ujformájú küzdelembe. Losonc történelmi múltjának és jelenvaló sorsának vizs­gálata egyaránt érdekes azért, mert változatos, esemény­teli, gyászt és életerőt felváltva sugárzó mult jutott osz­tályrészéül és azért is, mert a sűrített gyáripari fejlődés különlege-s kifejezést adott arculatának s mert az állam­fordulat emiatt sokszorosan nehéz feladatok elé állitotta. A régi Nógrád- megye északi felében fekszik Losonc, szláv nyelven „Lučenec", azaz vízválasztó, latinul pedig „Lutetia Hungarorum." A nem messze eredő Ipoly folyó húz vonalat a vidék két hegyrendszere közé. Az Ipolytól délre a Magyar Középhegység terül el, az Ipolytól északra 189

Next

/
Thumbnails
Contents