Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

is csalódnak reménységeikben. Valóságos magyar világ van Eperjesen. A magyar ruhát olyanok is felveszik tüntetésből, akik egy szót sem tudnak magyarul. A tekintélyét vesztett császári kormány rendeleteit már nem félelemmel, de undorral fogadja a nép. Amikor 1860 tavaszán a sok cserebogár irtását rendelik el, versben énekelik ezt meg: Eperjesen kidobolták, Cserebogárt ne dalolják, Cserebogár, sárga cserebogár Mikor száll el a kétfejű madár? Az abszolutizmus korszaka nem gyengítette meg Eperjes magyar kulturális életét. Az 1849-ben megnyílt Vigadó nagyterme — amelyhez fogható szép terem ma sem igen van Szlovenszkón — kiválóan alkalmasnak bizonyult kultúresték, táncvigalmak, társasösszejövetelek rendezésére. A mindjobban nekilendülő magyar életnek sok-sok emléke fűződik ehhez az immár történelmi neveztességű teremhez. A magyar alkotmány helyreállítása, az 1867-iki kiegyezés és a király megkoronázása pezsgő magyar társas életet talál Eperjesen. Nem rettegett hatalmi parancsszóra, de önként, a polgárok iniciatívájára jött létre ez! A század végéig az iskolák egész sora keletkezik. Eperjes igazi iskolavárossá lesz. A katolikus gimnáziumot még az abszolutizmus korában nyolc osztályú főgimnáziummá fejlesztik s mint kir. kat. főgimnázium jeles tanáraival tűnik ki. Az Angolkisasszonyok nevelőintézete idők folyamán felsőbb leányiskolává, majd leánygimnáziummá fejlődik kereskedelmi szakiskolával kapcsolatosan; az állami tanító178