Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

vizsgálva megállapíthatjuk, hogy úgy az individualizmus, mint a kollektivizmus megfelel az emberi természet alapjellemének. S hogy mindkét élet és világfelfogás áldásává lehet az emberiségnek. Persze csak a maga helyén és idejében. Máskülönben pusztulás járhat nyomukban. Eperjesen a sok-sok megpróbáltatás és szenvedés után 6zükség volt a felzaklatott lelkek megnyugtatására. Ezt a jezsuiták az egyház kegyelmi eszközeivel kísérlik meg. A város életében mihamar tényezővé lesznek. Semmi sem történik az ő tudtuk, hozzájárulásuk nélkül. Különösen nagy gondot fordítanak az ifjúság lelki gondozására. Nem a kollégium épületében tanítanak, hanem a régi iskolaépületben (ma róm. kath. elemi iskola.) A kollégium hatalmas épületét rendházzá alakítják át. Lakásaikon kívül itt van az emeleten a nagy auditorium és a színház. Iskolájuk hat osztályú gimnázium és három tanerős. E három jezsuita a rendes tanítási órákon kívül is emberfeletti munkát végez. Éjjel-nappal őrködik a tanulók erkölcsei és szorgalma felett. Szülőkkel, lakásadókkal állandóan összeköttetésben vannak. A gyanús diákot pedellusaik kíséretében még éjjel is felkeresik. A tanulók a Mária kongregáció tagjai, naponként misét hallgatnak, minden hónapban gyónnak, gyakran böjtölnek, testüket cilicium viselésével, kemény helyen való fekvéssel sanyargatják. A szegények ápolása, eretnekek megtérítése kötelességük. A tanulók ilyen irányú tevékenységét a páterek érkönyvükbe örömmel jegyzik föl. így pl. 1712-ben egy diák három luteránust megtérített, egy koldúst férgeitől megtisztított; 1713-ban egy másik szent Xavér példájára egy ember sebéből két férget kiszopott és lenyelt; az önmegtartóztatás példájaként felemlítik, hogy 1736-ban több 166