Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Gömöry János: Eperjes

is eredetit. Szembeszökő ez különösen akkor, ha a mai kollektivizmus sablonos egy kaptafára szabott épületeit hasonlítjuk össze e régi eperjesi épületekkel. Ezért rí ki ezek közül ma a Baťa cipőáruháza. Hogy Eperjest választották a rendek főiskola-székhelyűl, ennek magyarázatát is az eperjesi iskola fejlettségén kivűl az eperjesi polgárok nem közönséges műveltségében kell keresnünk. Talán nem lesz érdektelen, ha egy ilyen polgárt a sok közül bemutatok. Éppen az iskola alapításának idejében országos nevű kiváló humanista tudós és író Eperjes főbírája. Műveit magyar, német és latin nyelven jelenteti meg. A főiskola alapítása jórészben az ő érdeme. Polgártársai rajongtak érte. Ezt a szeretetet eleinte ki is érdemli. Határtalan nagyravágyása, könnyűvérűsége azonban hozzájárúlt később nemcsak a maga, de ennek a színes és érdekes világnak tragikus bukásához is. Ez a városbíró Weber János, egyben patikus és orvos. Wesselényi Ferenc nádornak és nejének Széchy Máriának udvari orvosa és legmeghittebb embere. A Murányi Vénusz, mint ahogy őt Gyöngyössy István (aki mellesleg megjegyezve az eperjesi kollégium tanítványa volt) ismert költeményében elnevezte, gyakran fordúl meg Weber házában Eperjesen és viszont Weber Murány várában. Porladozó egészségét és bizony már hervadó bájait az öregedő szép asszonynak a híres városbíró reparálgatja. Weber János tehát otthon érzi magát a legelőkelőbb körökben. Megnyílnak előtte a bécsi udvar belső termei is. A szellemes nagyműveltségű és daliás külsejű férfi, az udvarnál gráciában lévő Eperjes főembere hivatalos az udvari mulatságokra és itt ismerkedik meg az európai hírű humanista költőnő Elisabetha Johanna Westonia leá158