Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

tagadott vele minden közösséget. Azt az össznemzeti funkciót, amit nevelésben (elemi iskola, gimnázium, leányintézetek stb.) a politikában és egyesületi igazgatásban végzett, gőggel, parancsuralmi metódussal végezte szinte. A népben pedig meg volt a készség és a vágy arra — « a vezércikk hangja ezt fejezi ki éppen — hogy demokratikus magyar ideologikus és érzelmi közösségbe olvadjon össze s az intelligenciától azt követelte, hogy vegyüljön el ebben a közösségben, mint annak eszmeileg és érzelmileg összetartó, benső kötőeleme. Ebből következett, hogy amikor az intelligencia ilyen helyzetét az államfordulat és az expatriálások megszüntették, akkor hihetetlenül felszökött az alsóbb rétegek intelligenciateremtő, intelligenciaprodukáló kedve. Az a körülmény is segítette ezt, hogy nagy agrárkonjunktúra keletkezett a háború után s megteremtődött ennek magyar vonatkozású ideológiai, politikai és irodalmi kifejezése és elhatott a kisebbségi életbe is. Népfiak jöttek be a gimnáziumba s hihetetlen készséggel reagáltak a népszabadító, parasztemelő törekvésekre a magyarság keretein belül. A községi politika megszabadult régi megkötöttségeitől. A virilisták álmos és bölcsen fáradt konzervatizmusa helyett a parasztság és munkásság is szóhoz jutott a községi politikában. Üj kérdések és lehetőségek lobogtak a kisebbségben s mindenekfölött a gyárváros és paraszt metropolis alulról küldött fiatal értelmisége feszítette nagyszerű velleitásaival a kisebbségi életakaratot. „Hiszünk a magyar életakarat munkás nagy fölmozdulásában, hiszünk a magyar paraszt s a magyar munkás s az ezen rétegekből kitermelődő középosztály hatalmasan megszervezett emberi demokráciájának megvalósulásában." Ezt az újvári fiatalság 130