Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

okán hozták be a városba, ők voltak a pattantyúsok, a tüzérség, szóval a hadi szakintelligencia a védő seregben. Mikor Érsekújvár elvesztette hadiszerepét és stratégiai funkcióját, akkor az ipar fejlesztése német iparosok letelepítését tette szükségessé. 1725 után Szászországból és Würtenbergből jönnek be német telepesek. A háborúelőtti utolsó nagy nemzetiségi beszivárgás a vasúthálózat kiépítésével történt. A szükséges vasutas szakintelligenciát hozta be Ausztriából Cseh és Morvaországból a vasút, mivel Újvárban kovácsokon és egy-két lakatoson kívül egyéb „ipari szakértelmiséget" nem talált s mivel mozdonyvezetőknek, fűtőknek stb. ezek sem voltak alkalmasak a forgalom megindítása idején. A zsidóság is erősen ömlött a fejlődésnek induló város felé. A polgári társadalomban a nemzetiségi összetételű országok és városok olyanok, mint egy befűtött kohó. Az ország vagy a város nemzetiségei a kohóba rakott ércek, a polgári gazdasági fejlődés a kohó olvasztó melege. A rövid felsorolással számbavettük, hogy milyen ércek kerültek Érsekújvár kohójába a történelmi fejlődés kapcsán. Nézzük meg, milyen volt a kohó hőfoka, olvasztó és formáló készsége. Vizsgáljuk meg, hogyan és mivé tette a beléhordott érceket. Kedvünk van imigyen folytatni a képet és hasonlatot. Hogy az összehordott ércekből mi lesz, azt nemcsak a kohó olvasztó melege dönti el, de az is, hogy milyen az anyag halmazállapota s keménysége. S aztán az érc szempontjából nem közömbös, hogy ércnek maradjon meg vagy részét képezze egy más Öntvénynek. A magyarság — ahogy országos méretekben — úgy a város szerény keretei között is csak úgy tudta magához 117