Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

ségnek s azután már városszámba sorolják a helységeket. Van azonban a városnak egy minőségi értelmezése, amelylyel kapcsolatban a formális jegyek viszonylagos jellegűek. Lám: Winter a várost egy sui generis társadalmi szervezetnek tekinti, Wirth pedig a társadalmi élet egy különös formájának. Sombart a város gazdasági, illetőleg társadalmi termelősajátságait látja a legfontosabb minőségi ismérveknek mondván, hogy a város olyan nagyobb település, amely megélhetésében idegen termeivényekre van ráutalva. A város tehát nem tudja előállítani összes szükségleti cikkeit s különösen oedig a mezőgazdaságiakat, mivel főleg ipari termelőtevékenységet űz. S valóban nyugati minőségi értelemben egy települést akkor tekintenek városnak, ha termelő tevékenysége nagyobbára az ipari termelésben merül ki. S ha most felvetjük Érsekújvárral kapcsolatban azt, vájjon minőségi, illetőleg nyugati értelemben várossal van-e dolgunk, akkor iparára kell vetnünk a vizsgáló pillantást. S ebből a szempontból egy formális sajátosság ötlik figyelmünkbe. A város pontosan tagolt részekre oszlik. A Nyitra folyócska osztja szét a várost, mégpedig termelőtevékenysége alapján. Jobb partja az eredeti mezőgazdasági település, balpartján van Újvárnak az a része, amelyet gyárvárosnak neveznek. A gyárváros azonban kissé áthúzódik a jobb partra is, amennyiben a gyáripari munkásság a Hönigh (ujváriasan: „Hényik"), s a Vágóhíd uccai részeket szállja meg. A balparton a város középpontjában a közigazgatási szervek s a piacon túl a tipikus mezőgazdasági jellegű részek, a Tóth, Andódi, Gúg, Berki, Jeruzsálem stb. uccák környéke. 106