Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Jócsik Lajos: Érsekújvár

történnek, mozgékony kupecek, lókereskedők messzi országokba szállítanak lovakat és marhát; mondhatni: szükséges összekötők a Németországba irányuló állatkereskedelemben. A város növekedése biztos fogyasztást teremt a parasztság számára. Az élet lüktetőbb tempója modernebb termelőformák felé szoritja a parasztságot. Országos gépkiállításokat rendeznek a megyei gazdasági szervek a megyei parasztközpontban: Érsekújvárt. 1906-ban már géplerakat létesül a városban s a parasztság valóban gépesíti a gazdálkodást. Az iparosodás később arra ösztökéli a parasztságot, hogy minőségi átszervezéseket hajtson végre a konvencionális szemtermelésben. 1905-ben lentermeléssel kisérleteznek a város határában. Meglepő eredményekre vezet ez a kisérletezés s ennek következményekép egy év múlva hozzáfognak a lengyár épitéséhez. Dohánybeváltó is létesül a városban s 1900-ban már 83 termelő 728 holdon termel dohányt. Csakhamar azonban a környékbeli nagybirtokok kezdik nagyobb mértékben a len és dohánytermelést s a mezőgazdasági üzemeknek a mezőgazdaságot fejlesztő hatásait teljességgel lekötik és kisajátítják. Jólesik megállapítani, hogy Újvár parasztságában volt érzék és érdeklődés a mezőgazdasági termelés fejlesztése iránt. 1903-ban a téli hónapokban gazdasági előadásokat rendeznek a városban s ezeket a gazdák tömegesen látogatják. S a termelés átszervezésére is van bennük hajlam és bátorság, de a praktikus kivitelben gátolja őket a tőkehiány. 1890-ben már szőlőtermelésről tárgyalnak, amelyre kiválóan alkalmas egy-két homokosabb határrész. De a felvetett gondolatot tőkével rendelkező nemparaszt elemek valósítják meg, ügyvédek, orvosok, tanítók és egy-két tanár. 1895-ben 27 hold szőlőt dugványoznak ezek a nem 100