Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Biztató jelek

Amíg haza nem jött, a szüleim nem szűntek meg térdre ereszkedve imádkozni a szentkép előtt. Az Isten meghallgatta őket. A bátyám szerencsésen, minden baj nélkül, egészségesen visszatért a háborúból. Itthon azután hűtlen lett a szüleihez. Otthagyta őket. Elment Kanadába, onnan meg át az Egyesült Államokba. A szüleim nem imádkoztak érte többet. Csak sírtak és könnyeztek. Nem volt szerencséje Amerikában. Valaki agyonütötte. Megmenekült a háborúból és ilyen csúfos halállal távozott az élők sorából. Sokszor gondoltam arra, hogy ez az Isten büntetése volt, amiért a szülőket elhagyta. Két hét múlva kaptam egy magyar nyelvű újságot Amerikából. Szabadság volt a címe. Ilon néném küldte. Mintha csak saját szavaimat olvasnám, amiket az amerikai követségen mondtam. Az újság megírta, hogy a csehszlovák kormány csúnyán megszegte azt a megállapodást, amit a nemzetközi egyezményben aláírt. Arra törekszik, hogy a magyar nemzetiséget kiirtsa Szlovákiában. A kicserélés ürügyével ártatlan magyarok tízezreit deportálják Csehországba. Mint a rabszolgák, áldatlan körülmények között élnek nők, gyerekek, idős nyomorult, beteg emberek orvosi segítség nélkül, a legtöbb helyen istállóban, mint a barmok. Az amerikai magyarság panasszal 75