Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Egy rab német asszony és a kisfia

fiúcskával. Olyan idős lehetett a kisfiú, mint az enyém. Sovány volt szegényke, mint az édesanyja. Ki lehet ez az asszony ezzel a fiúcskával? Szomorú történet. Német asszony volt. A városban az állomás mellett van egy szálloda-vendéglő. Az asszony és a férje volt a tulajdonos. Amikor a háború befejeződött, az embert mint németet le akarták fogni, de sikerült megszöknie. Helyette a feleségét és a kisfiát tartóztatták le. Azután kiadták munkára. így került Prásekhez, akinek úgy kellett rá vigyázni, mint egy rabra. Azért vette el tőle minden este az egyetlen ruháját és azért zárta rá az ajtót, hogy meg ne szökhessen. A disznókat etette. Alig kapott valamit a gazdától. Szegény asszony a disznóknak főzött krumplit ette a fiacskájávalJVÍint a cérna, olyan vékonyra soványodtak. A kút a mi épületünk előtt volt. A német aszszony onnan vitte a vizet vedrekben a disznóknak. Egyszer, Andriska, a kisfiunk kint álldogál az ajtó előtt, zsíros kenyeret eszik jóízűen. Jön erre a német asszony a fiával. A kis német fiúcska sóvárogva nézi az én gyermekemet, a nagy szelet kenyeret a kezében. A két gyermek éppen egyforma korú volt. Megy az én fiam, a magyar fiú a német fiúhoz. Nyújtja a kenyeret, kínálja, vegye el. Az mohón kap utána. Aztán csak nézik egymást. 69