Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Terepszemlén otthon

Nincs már nekünk semmink a falunkban. De mégis nagyon hiányzunk valakinek. A hűséges Bobi kutyánknak. Amikor januárban elhurcoltak, Bobit rábíztam Jani bátyám apósára. De a kutya nem mozdult a portáról. Várt vissza bennünket. Amikor az új honfoglalók megérkeztek, Rejdovján egy nagy karóval kiverte az udvarról. Az atyus gondoskodott azután róla. Ahogy elmondták, naponta tízszer is elszaladt a kapunk elé, leste-várta, hogy nem érkeztünk-e haza. Rejdovjánékra szörnyen haragudott. Egyikük sem mert egyedül, vagy bot nélkül az utcán menni, mert Bobi megtámadta őket. így állt bosszút a maga módján az én hűséges, gazda és otthon nélkül maradt árva kutyám. 64