Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

A konolnisták kiűzése

A KOLONISTÁK KIŰZÉSE A házainkat elfoglaló szlovákokat a nép közönséges rablóknak tekintette. Hogy nem ők voltak a rablók, hanem az akkori csehszlovák kormány, legfőképpen Beneš, a legnagyobb rabló, az nem érdekelte az embereket. A tolvaj az, aki elveszi a tulajdonunkat. Márpedig Rejdovján, Martinko, Pupala meg a többiek bitorolják a vagyonunkat. Ok a rablók, őket kell innen kiűzni. Édesanyám és a feleségem nagyon nehezen viselte el azt az áldatlan állapotot, amiben éltünk. A saját házunkban Rejdovjánék szemében mi voltunk a betolakodók. Mi kerülgettük őket, vigyáztunk arra, valamivel meg ne sértsük egyikőjüket se. Édesanyám nem türtőztette magát. Folyton szidta Rejdovjánékat. Hiába csitítottam, ő nem tudott belenyugodni a helyzetbe. Hangosan átkozódott. Mindennap látnia kellett, hogy Rejdovján fogja a lovainkat, a felesége feji a tehenünket, nekünk pedig egy bögre tej sem jut. Mindenünket elkótyavetyélnek. Amikor elvittek, a padláson volt vagy ezer cserép, fazekak, rátók, most egy sincs, mind eladták. 121