Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Jaczkó Olga: Káin

asszonynak. S ahol az erdei út leágazott a faluba, hirtelen eltépte magát a feleségétől és futni kezdett, be a sűrűségbe. De híg volt neki az éjszakai erdő sűrű feketesége, nem tudott benne sehol megállani. Őrült iramban, összeütközve kövekkel-fákkal keresztezte futtában azokat a nyomokat, melyeket egy nappal előbb a pipázás miatt vaduló Pali csapott az avarban. Égett rajta a veríték, mintha tüzes per j ével lett volna behintve a teste, de futott, egyre futott, mert — ő úgy érezte — a Pali golyvája mindenütt ott lóg fölötte, mint egy hatalmas kolomp és agyrepesztően kongatja a fülébe : — Káin . . . Káin! . . . 6*