Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Dallos István: A halálhír

57 Gyurka állapota nem javul. Ismét felszökött a láza. Elmehetek az orvosért? Kákái felriadt. — Hagyja csak, majd én magam szaladok érte. Maradjon a gyerek mellett és vigyázzon. Felkapta a kalapját és elrohant. . . Kovács Bandi felvette az utolsó telefonj elentést és leküldte az anyagot a nyomdába. Ma ismét kemény éjszakája volt. Fáradtnak érezte magát, mégsem gondolhatott a hazamenetelre. Hatkor találkozik a detektivf elügyelő vel. A jelek szerint hurokra kerülnek a pénzhamisítók. A nyomozást ő terelte helyes irányba, és ott akar lenni a riportanyag megszületésénél. Kolumnás cikkben fog beszámolni minden részletről. Elővette az óráját. Fél négyet mutatott. Lefeküdni igazán nem érdemes. Majd a bárban tölti a másfél órát. Két dupla konyak jót fog tenni. A lépcsőn vígan futott le. A kapuban nyaka köré csavarta a sált és begombolta rövid, báránybőrbéléses bundáját. A bár a közeli mellékutcában volt. A csípős szélben pillanatok alatt kitisztult az agya és olyan frissnek érezte magát, mintha az éjszakát a puha ágyban töltötte volna. Kovács Bandi mindig ebben az időben határozta el magát arra, hogy megírja élete nagy regényét. Olyan szenzációs aláfestéseket képzelt el regényes életének témájához, hogy biztosra vette a könyv sikerét. A regény voltaképpen kidolgozva rajzott az agyában, csak le kellett volna másolni onnan. Estére azonban ellankadt a regényírási kedv és elült a regényláz. Ebben az időben viszont úgy határozott, hogy nem ír regényt, mert nincs rendes töltőtolla. A regényhez elsősorban töltőtoll kell, neki pedig egy rakáson nincs annyi pénze, hogy egy regényíráshoz megfelelő töltőtollat vegyen. Hitelbe viszont semmit sem vásárol, amíg a főúrnál fennálló tartozása nem nyer kiegyenlítést.