Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Ásgúthy Erzsébet: Megszólalt a gyerek

31 kavargó indulatot, amelyek miatt öt ma annyira elhanyagolják. Lassan felkapaszkodott az ablakba s hallgatva figyelte az unalmas és kihalt utcát. Most újabb lövés dördült a közelben s az ablakcsörrenéstől megijedt a gyerek. Sietve lemászott s apja ölébe menekült. — Ne félj fiacskám, ne félj — csitította az szelíden simogatva fejét. — Háború van odakint — magyarázta neki — lőnek a katonák — tudod, mert háború van . . . — Há-bo-jú ... — szótagolta utána a gyerek, kerekre nyílt csodálkozó szemekkel. — Hallod? hallod, kedves? — kiáltott boldogan a férfi s igyekezett az asszonyt felrázni a párnák közül. — Jaj, nem hallgatom, nem akarom hallani — sírta az és két kezét még jobban a fülére szorította. — De hallgasd csak, — biztatta a férfi s szelíden felemelte a fejét — nem a tömeg üvölt. . . megszólalt a gyerek . . . Egy őszi napsugár halványan átmosolygott a szobán. Kint még dörögtek a fegyverek. Bent megszólalt a gyerek . . .