Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Rév József

Rév József 'Žíioba a maio-** Miatyánk, ki vagy a mennyekben Tudod-e, hogy mi mennyit szenvedünk ? Mikor a bánat letiporja lelkünk, MiatyánK, akkor is Te vagy velünk ? Mikor szenteljük meg a Te Neved Amikor nincs egy csendes óra sem, Amelyben buzgó szivünk jöttét érzi Te Országodnak, bízva, csendesen, Amikor lelkünk nem pihen a bútól — Uram ! Ezt Te csak nem akarhatod ? De megroggyanó térddel várjuk mégis : Hogy legyen meg a Te Akaratod. Lent áll a harc, minden harcok Harca, Elméletek és puskák küzdenek, Pattog a szó, s pattog a gyilkos puska És — embereket ölnek — emberek ! Uram ! Itt minden harcnak egy a célja, Hazudik : zászló, könyv, mosolygó arc, Mert minden, minden, csak a kenyérért van, Kenyeret kapni : csak ezért áll a harc. Oh, a Te szavad minden harcot megszüntet, Oh, add meg nekünk, miért a harcok folynak : A mindennapi kenyerünket... ... Asszonymosoly, férfikönny, — mind hazugság, Mindenki mást mond, mint amit akar, Büszke szó : rejti a nyomorúságot, Részvét szava : kárörömet takar, A sértőnek mosolyos hazugsággal Azt hazúdjuk, hogy : nem fáj a szava ! És — e mosollyal jobban megalázzuk, Mint megalázott minket ő maga. Romok között, béke hazug szavával Újjáépítő, új munkához látunk ? Oh ! Ne úgy bocsásd meg a mi vétkeinket Mint ahogyan mi, itt lent, megbocsájtunk...