Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dienes Adorján: Parasztbecsület

70 — Du, verflixter ! Verkedés ? Mekölés egymásba ? Mars, elere ! Mindkét legény a Vazáktér urak elébe került, akik nem apjuktól örökölték e nevet. Ügy ragadt az reájuk, midőn bírói minőségükben kihallgatták volna ugyan a magyar delinkvenst, de egy bötüt sem értettek meg beszédjükből s folyton bízgatták a tolmácsot : — Was sagt er, was sagt er ? Ott álltak hát Marci meg Dani a Vazáktér úr előtt. A vallatás már másfél órája tartott, de még csak annak megállapításához sem jutottak el, hogy melyik volt a támadó és melyik a sérelmes. Az volt erre nézve mindkettőnek nagy nevetve leadott véleménye : — Nincs nekünk kérem egymással semmi bajunk, nincs egymásra panaszunk. Bocsássanak az urak bennünket dolgunkra. — Jó, de hát akkor miért voltatok összeakaszkodva, miért dulakodtatok ? — Hát... üyenkor így Júliusban nagy a meleg kérem, oszt hát mi meg akartunk ferdőzni a Bodrogban. Fogadtunk egy iskátulya bajuszkenőbe, hogy mejik jön be előbb a vízbe. Hát ezért abajgattuk egymást csak úgy cicázva, ott a víz partján. Többet és mást nem lehetett belőlük kihámozni. Azonban a törvény ennek ellenére ott marasztotta őket a vármegye kosztján. Ott meg éppen, hogy úgy viselkedtek, mint egymást gyöngéden szerető két testvér : egymás kékségeit vízzel borogatták, egymásnak ajnározó szókat mondottak, egymás vállára dőlve danoláztak. A börtönőr semmi ellenségeskedést nem tudott közöttük kikémlelni. Harmadnapra tehát szélnek is eresztették őket. A két cimborának első útja a Kispiszkos zsidó korcsmájába vezetett, ahol víg barátkozással ittak egyet, de talán kettőt is. Mikor leöblögették magukról a kóter rossz ízét, azt mondta Dani hirtelen : — No, menjünk. — Menjünk. Te az alvég felől kerülsz, én a felvég felől