Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dienes Adorján: Parasztbecsület

D i e n e s Adorján Az öreg Dani bácsi türelmetlenül tapogott ide-oda sánta lábával. így vasárnap délután, litánia végeztével, sok mindenről esik szó ott a ház aljába kitett kispadon. Valamelyik leadta, hogy a falu két legénye holmi agylékelés irányából kifolyólag beinvitálódott a csendőrlaktanyába és ott csúnyaságosan beárulták egymást is, meg a többi legényeket is. Hát ez volt az, ami végett Dani bácsi háborgott és ezt szóba is fektette : — Mán i j et tenni ! Nem is tuditok ti azt, ti manapságos pulyalegények, hogy mi fán terem a tekervényes cimboraság. Nem tuditok. Mer' ez olyan madár, amejik akkoron és ottan csirimpol, amikoron és ahol neki tetszik, nem penig a csöndérnek. Néha haragságot is csirimpolnak egymásra, de ez nem emberek láttára eseményezik meg. Oszt megen együtt röpdesnek bogarászni, dallászni, hipphoppolni — élni. Hát ez a tekervényes cimboraság. Aj mán, no. De is restelkedek miattatok, ti nyápic pulyák. Hej, nem így vot e\ mikoron én még rámás csizmában bokáztam, kerítést ugrottam, minden kiskert bazsarózsa j ából jutott pörge kalapomhoz és minden cimborámmal vérmagot bocsájtottunk egymásból. Itt aztán Dani bácsi úgy belekeveredett régi emlékeinek hínárjába, hogy az estéli harangszó is ott találta még őt s hallgatóit a kispadon. De ahhoz, hogy a tekervényes cimboraságot saját ifjonti életéből vett példával meghatározza és illusztrálja : még ekkor sem jutott el. Ezt folytatásképen a következő vasárnapra kellett beígérnie. A plebsnek. De nekem elmondotta legény életének ez epizódját egy-két »bőr cibar» megvesztegetése árán, a közbeeső hétköznapokon. Elmondom azt az ő öreges szószaporítása nélkül. * A magyar falu legényeinek virtusát soha nem befolyá-