Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Demjén Ferenc: Bundás

6ľ vátnénak csak annyi ereje volt, hogy ép visszatette a párnára és megkapaszkodott az ágyban. Az ura szemébe nézett. S mikor találkozott a tekintetük, minden szó nélkül egyetértettek. Horvát az íróasztalhoz ment, úgy, ahogy volt alsónadrágban, kivette az ágy szélére tett nadrágja zsebéből a kulcsokat, kinyitotta a felső fiókot és kiállította a Bundás adóbefizető csekkjét* Leitatta az írást és öltözni kezdett. Percek alatt ébredt a szoba. A két gyerek is jókedvű lett, mint az ablakon betűző napsugár. „A Bundást én etetem meg, mert én álmodtam vele !" — lelkendezett Pistu. Egy ingben, örömmel szaladgált a szobában s két kicsiny tenyerével táncolt négykézláb a földön majd tapsolt. Nem is várt választ, szaladt az udvarra. Bundás azonban a rendszeres konyhaajtónyitásra nem mozdult. Odaszaladt, rángatta és húzta a láncot, de Bundás nem jött a lánc után. Mikor benézett a kutyaól kicsiny ajtaján, meredt szemekkel és nyitott szájjal találkozott s Bundás bal szeme sarkában egy légy ült. És Bundás már azt sem bánta, mert a lánc összecsavarodva feküdt a nyakán és teste hideg volt, mint a jég.