Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Demjén Ferenc: Bundás

63 Ugyanis Horvát Péter évekig felekezeti tanítóskodott és minden évben oda költözött, ahol többet fizettek. Bundás ezekre a napokra örömmel gondolt vissza. Mindig az utolsó bútorokkal és lomokkal megrakott szekér tetején utazott kis viskójával egyetemben s innen végignézte az előtte haladó szekereket. Egyben vigyázhatott, hogy senki meg ne emelhessen valamit, ha esetleg betértek egyegy útszéli kocsmába egy kis szíverősítőre a kocsisok. Ilyenkor látott Bundás gyönyörű szép mezőket, templomtornyokat, sok nagy házat, automobilokat és embereket. Ezek új dolgok voltak és szépek. Legjobban megmaradt azonban emlékezetében az a nap, amikor megérkeztek ide a városba. Ide messziről jöttek és automobilon : kettőn, ő ismét a hátsó kocsira került. Az autó mintegy száguldott terhével és vele is. Kimeresztette a szemét, hogy jól figyelhessen mindent ; szőre felborzolódott : fülét kihegyezte. Kissé talán boldog is volt, hogy ő im automobilon utazik, nem úgy mint a többi egyszerű paraszt, falusi kutyák, akik csak szaladnak a szekér után, vagy előtt, mikor hogy bírják szusszal. Ez tetszett neki. Ha nincs tekintettel a gazdájára, útközben lekiabált volna itt-ott a kollégáknak : „Látjátok, én úr vagyok ! Autón utazom ! Szeret a gazdám !" Ez foroghatott a fejében, mert másképpen nem emlékezett volna erre a legutóbbi utazásra olyan pontosan. Egyedül az nem tetszett neki a városi életből, hogy itt valóságos négy fal közé került. Rab lett a szó, szoros értelmében. Mert azért falun, ha eljött az este, ki lett oldva a lánc a nyakáról és szaladhatott, örvendhetett a szabadságnak, a kollégáknak, és az életének. Itt azonban tovább szorult a lánc. Hiába jött el a holdvilágos nyári, vagy téli este, a lánc továbbra a nyakán maradt. „Nem szabad kutyuskám" — mondta egy néhány este neki a gazdája, hogy kivitte a vacsoráját és ő farkcsóválva a boldog esti szabadulást is várta. „Nem lehet kutyusorn. Meg, itt úgysem lenne hely, hol szaladgálni. Itt barátokat se találnál. Meg a sintérek íp. megfoghatnak." Ezt, az emberi szavakat bár száz százalékban nem értette meg, de beletörődött. Sejtette, hogy ez a büntetés is csak szeretetből indulhat ki Horváttól.