Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

61 totta vissza lelkének kitörő érzését. Rohanni szeretett volna, messzire, megölelni a várost, az egész világot, magához szorítani Boriskát... Ennél a gondolatnál megtorpant. Boriska nem sietett haza. A folyó-parton kissé megborzongott a hűvös szélben, de amikor Dániel belékarolt, az ő lelkét is átjárta a forróság és úgy találta, hogy a naplemente is sokkal szebb, mint máskor. Amikor elváltak, Dániel az ajkához emelte Boriska izgalomtól remegő kezét és azt mondotta köszöntésül : — A viszontlátásra ! Boriska alig hallhatóan suttogta : — Pá ! Esténkint órákon át sétáltak a folyó partján, ott ahol először tapadt szája Boriska ajkához, mely úgy hasonlított az eperhez, amikor csücsörített. Amikor pedig megvásárolta a két arany karikát, ismét úgy köszöntötte menyasszonyát, mint amikor palatáblával és ábécéskönyvvel a kezében igyekezett az iskolába : — Pá baba ! Boriska azonban nem azt mondta erre, hogy kezétcsókolomdánielbácsi, hanem boldog mosollyal, vágyakozva buggyant ajkáról a szó : — Danikám ! Pá !