Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

55 ért. Ilyen hálátlanságra nem lenne képes. Sokáig nem tudta magának megbocsájtani azt a gondolatot, mellyel így vétkezett a bank ellen. A szerelem érdekelte legkevésbbé. Nem tekintette olyan problémának, mellyel érdemes lenne foglalkozni. Nem tudta megérteni és őszintén csodálta a szerelmeseket. Az volt a meggyőződése, hogy a komoly szerelem olyan komoly komplikációkat von maga után, melyeket minden józan embernek kerülnie kell. Annál kevésbbé tudta megérteni a költőt, aki fojtott sóhajokról dalolt, fájdalomról sírt, sóvárgásról és lélekbemarkoló lágy akkordokról énekelt, — percekről, melyeket visszasír a mult. Nem ismert álomtalan álmokat, csalódásokat és teljesüléseket. Amikor a borospohár állt előtte, mámorosan csak azt a nótát dúdolta... én mindezen már túl vagyok... Pedig még semmin sem volt túl s a nagy józanságban csupán a lelke vált öregebbé a testénél. Talán azért, mert fiatal kora ellenére minden tekintetben túl kiegyensúlyozott, lehiggadt lélek volt, saját világszemlélettel és olyan elvekkel, melyeket más nehezen érthetett meg. Dániel a munka egyszerű gépembere volt és mindent a munkán keresztül bírált el. Egyetlen egyszer történt valami, ami kissé kizökkentette különbejáratú józanságából. Szilveszterkor történt, hogy egy pesti gyerekember került az asztalukhoz és hevesen udvarolgatott annak az álig tizenhat éves babaarcú kislánynak, akit Dániel mellé ültettek. A beszéd során Dániel közbevetett szavaira a kis babaarcú kacagva legyintett és kedves korholással mondta : — De hogy mondhat ilyet kedves Dániel bácsi ! ? Dánielt megcsapták a szavak. Bácsi... ! Eddig még sohasem ötlött az eszébe, hogy voltaképen sok bíztató mosoly mellett rohant el, mamák kedveskedése mögött meghúzódó célzás elől tért ki, a munkára való hivatkozással találkákat mondott le. Most azonban amikor ez a kis bakfis bácsinak szólította, rádöbbent, hogy valami hiba van körülötte. A szilveszterét elrontotta a megjegyzés és borús hangulatban volt, amikor az új esztendőre emelte poharát. Amikor hajnalban hazakerült, tükröt vett elő és beletekintett. Ezt eddig is sokszor megtette, de csak most