Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Dallos István: Dániel köszöntése

54 a cégjegyző szokta, amikor fontoskodva utasításokat adott a megszokott munka végzésére. A következő pillanatban ijedten ugrott fel és nézett körül, nem toppan-e be valamelyik kolléga, aki gúnyos mosollyal nézi őt. Aztán mély sóhaj szakadt fel a lelkéből és helyet foglalt a saját asztala mellett. Dánielnek egyetlen vágya az előléptetés volt, de nem tudott lázongani, megerőltető, nehéz munkáját boldogan végezte. A vágy nem ütött zökkenőt a lelkében és csak .mint egy elérhetetlen álom húzódott meg lelke főkönyvének követel oldalán. Dániel az iskolában a titkos radikális mozgalom leglelkesebb híve volt és teleszívta magát a szélsőséges eszmékkel, de a bank, a munka és dolgozniakarás feloldotta benne a multat. A rosszúl fizetett Dániel csak akkor érezte magát igazán boldognak, ha halomban állott előtte a munka és leolvaszthatta a zárásig. Elragadta a munkának az a furcsa láza, melyet csak az tud megérteni, aki még a gőzfűrész kattogó zakatolását is muzsikának képes hallani, nem fülsiketítő zörejnek. Dániel agya úgy dolgozott, mint a fáradhatatlan gőzfűrész, melyet láthatatlan kezek akkor indítottak körforgó útjára, amikor először nézett szembe a munka megbabonázó erejével. Valami kellemes bizsergés öntötte el, amikor a félévi zárlat ideje elkövetkezett és azzal a gondolattal ülhetett az íróasztalához, hogy éjfél előtt nem igen kel fel mellőle. Az ünnepnapot gyűlölte, mert a bank zárva maradt. Az ünnep volt életének egyetlen zavaró momentuma, olyan zökkenő, melynek szabadságot jelentő ideje komoly gondot okozott. Nem találta a helyét. Lézengett és betegnek érezte magát minden ünnepnapon. Másnap aztán még vadabb erővel vetette magát abba az élvezetbe, melyet a munka jelentett számára. Nem tudta megérteni azokat az élhetetleneket, akik panaszkodtak és holmi túlórabérekre tettek célzást. Ügy találta, hogy ezek a kollégák merényletet készítenek elő az életet jelentő bank ellen. Amikor azonban kiszivárgott a tervezett leépítések híre, átvillant agyán a gondolat, hogy ha váratlanul elbocsájtanák, pontosan kiszámítaná a munkával töltött túlórákat és pert indítana a bank ellen. Bizonyos, hogy súlyos ezreket kapna. A következő pillanatban már mélységesen elszégyelte magát a gondolat-