Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Bellyei László: Márta

45 volt, mely az alkoholtól és annyi érthetetlen nehéz szomorúságtól felzavarva az összeráncosodott lepedőn fetrengett. Akárhogy is fordult, sehogy se volt jó. Behúnyta a szemét és a nyüzsgő sötétség úgy forgott előtte, mint egy szerencsekerék. Most Jozsku komolyra vált arca állt előtte : az embernek teste is van, nemcsak lelke és a test hamar elhervad. Bizony az soká lesz, míg Gyuszi végezne és elvezetné őt magához. Aztán megint csak jönne egy kifestett ajkú nő és utánuk kiáltaná valaki, hogy le ne gyempeljék a friss vetést. Mégis szép lenne az az egyetlen pillanat, mikor Gyuszi az ölébe venné, elvinné haza, ahol egy olyan összeforrott kettős ágy várná őket, mint a bútorkereskedők kirakatában látható... És az anyja arca megint szemrehányó: Márta, Márta... csak te. ne légy olyan... Látod, lányom, ha neked lennék, férjhez mentem volna az orvoshoz. Mit adsz te a szerelemre ! Ha valamikor el is venne egy olyan fiú, mint Gyuszi, azt hiszed, boldog lennél valaha is. Egy-két hétig falnátok egymást, aztán ráunnátok. Bolondság az egész. És Kardos Ica, hogy mosolygott, mikor a Sörös fiúk autójába szállt... Érted, Mici, nem mondjuk meg senkinek, mit láttunk... Látod, Pali, Karcsi, aiz Ica udvarlója ott áll a parton Gyuszival. A kifestett nő rájuk nevet. Azért nem tudta meg senki, hogy csapja be a világot Kardos Ica... Ez a Jozsku vagy őszinte, vagy bolond. Milyen furcsa nevet adtak neki : Jozsku. De hisz nem ez az ő tisztessége« neve. Hogy is hívják csak ? Ciblesz... Ciblesz... Nem jut az eszembe ... Nem is fontos. Azt mondta, hogy a fiúk a korcsmában énrólam vitatkoztak : Gyuszi meg akarta nekem mondani, hogy Jozsku engem tisztességtelen lánynak nevezett. Non arról volt szó. Gyuszi engem félre értett. Én azt mondtam, hogy Gyuszi kétlaki életet él és szent pofával jár az utcán. Szegény Jozsku, milyen zavarban van, hogy izzad és egy izzadság csepp pont a szemébe folyik. Csípni fogja. Jaj, Istenem, szólni kéne neki, de félek, hogy még jobban elszégyeli magát... — Én nem akarom magát felvilágosítani bizonyos dolgokról, de mondja, nem tisztességtelen dolog, hogy addig,