Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Szántó György: Csillag az istállóajtóban

194 — A vágy, a vágy, a vágy. A vágyakat az emberek között lévő külömbségek okoz­zák, mondotta Gautáma Sidharta a brahmanoknak és az istenségeknek. Ezért elmegyek hirdetni, hogy a négy kaszt és a kasztonkívüliek folyjanak egymásba, mint a források és folyók a szent folyamba, a Ganghába. Ez a szent folyam az emberiség, amely nem cél, de vágyak nélkül hömpölyög. — A vágytalanság vágya az emberélet utolsó szakának kezdete és nem az életre, hanem a halálra való előkészület, ne akard tehát megelőzni. De Gautáma nem hallgatott a brahmanokra. Mert észre­vette, hogy Visnu, a fentartó, aki az ezerfejű Sésa kígyó hátán ül és örök szeretetében újra és újra megtestesülve alászáll a földre, hogy az emberiséget megváltsa szenvedései­től, most az ő arcvonásait veszi fel, kegyesen letekintve ol­táráról. Gautáma elindult, hogy feleségét és fiát mégegyszer lássa és tőlük búcsút vegyen. Aztán örökre elhagyta palo­táját. Kocsisa és szolgája követték, mert nem tudtak meg­válni tőle és érezték, hogy nem akar többé a palotába visz­szatérni. Amint a városból kiértek, Gautáma egy útszéli kol­dushoz ment és elcserélte annak rongyaival a maga arany­nyal átszőtt és ékkövekkel kivarrott ruháját. Aztán kocsi­sához és szolgájához fordult e szavakkal : — Az én utam a magányosság útja, forduljatok vissza. Én a szeretetet megyek hirdetni és nektek nem kell már hirdetnem. Mert vájjon nem szeretetből jöttetek-e utánam ? A kocsis és a szolga megértették a rongyokba öltözött király szavait és leborultak előtte az út porába, hogy ne lássák távozását. Gautáma városról-városra, faluról-falura ment. Minden­hol a vágyak megfékezésének és a kasztok egymásbaolvadá­sának útját hirdette. Néhol halkan beszélt, mint a koldus, kinek ruháját viselte. Máshol parancsolón és fenyegetően, mint egy király, aki boldogságra akarja kényszeríteni alatt­valóit. Egynémely helyen leborultak előtte, máshol kővel dobálták, de a brahmanok sehol sem merték kivégeztetni, mert attól tartottak, hogy Visnu tizedik megtestesülése. A kö­vetők serege szegődött a nyomába, de évek hosszú során

Next

/
Thumbnails
Contents