Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Páll Miklós: Szent éjszaka

160 suhanc levetette szakadt kabátját s rádobta az összeroskadt asszonyra és egy gyerek mélán csámcsogott a bámulattól. Végre jött egy üresen kocogó tejeskocsi s ennek talyigájára emelték a beteget óvatosan. Valaki tudott egy üres kamrát a közelben és ide gondoltak elvergődni először is. Odáig már asszony is bukkant elő a fergetegből, aki száraz, öreg karjaival hadonászva intézkedett, hogy a fészer nyárról maradt szénaszemetére helyezzék le a beteget rögtön, mert már késő minden, meg kell várni, míg túl lesz rajta. Egy munkás még kendőt is kerített valahonnét a szenvedő feje alá s az öregasszony felgyürkőzve, tapasztalt mozdulatokkal látott neki a segítségnek, félrébb küldve a kíváncsi szájtátókat, a kocsiról talált lobogó gyertyacsonktól. Szó nem igen hangzott több, csak hümmögtek és a félig ájult embert dörzsölgették életre a küszöbön. Valahonnan kóbor kutya szegődött hozzájuk a viharból s most boldog farkcsóválással bámult reájuk. Kint egyre szakadt a hó s a kocsis óvatosan behozta a roskadozó lovát is a pajta fedele alá. Az emberi és állati pára lassan melegebbé tette a fagyos levegőt s valaki már óvatosan pipára csiholt a sötétben. Múltak a percek csendben. Egyszerre megszűntek a hörgő sikolyok s a hirtelen beállott tompa csendben felhangzott egy vékony, furcsa, riadt hang, mint egy bajba jutott kis állat sivítása. Az újszülött sírása. A vénasszony diadalmasan emelkedett fel a szalmáról és büszkén mondta a várakozó árnyaknak : — Fiú ... Kint felhangzott a közeledő mentőautó éles szirénája. A ló és kutya kíváncsian hajolt a kisded begöngyölt teste fölé s meleg lehelletüket az arcába fújták. Valahol éjféli misére harangoztak, mert megszületett Bethlehemben a Gyermek s a harang mélyen zengő szava ünnepélyes lassúsággal szűrődött át a hófergetegen. Pedig keleten már oszladoztak a felhők, s félénk ragyogással kibújt a város fölött egy nagy, aranyfényű csillag...