Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak

iá a lírában van, s nem jelenti a magyar kultúra általános leromlását, sőt, ha egyszer végleg kialakul majd az új helyzetbe került nép rész önálló formája, akkor talán új szellemiség önti el a kiaszott tájakat s lírikusaink is új tűzzel indulnak a dalolásba. Tehetségesek, bízunk bennük. Akik új szlovenszkói magatartásról beszélnek, gyakran emlegetik, hogy a szlovenszkói magyar életben van már egy új szellemiség, egy új értelmiség, amely csak nálunk létezik és létezhet, nálunk fejeződhetik ki s vadonatúj hangot képvisel a magyar kultúra regiszterén, tehát érték és gyarapítja a magyar literatúrát. Az új szellemiség tisztára világnézeti irodalmat mivel, összetart, közös szociális elképzelések és esztétikai szabályok hordozzák, az új iskola pretencióival lép fel, agitál, terjed, értékben és érvényben gyarapodik. Pesten a politikai viszonyok következtében nem érvényesülhet ez az új hang; nem kristályosodhat s így a szlovenszkói magyar irodalom egyik legnagyobb plusszá, — mondják az irány apostolai, — hogy menedéket adott e modern világnézeti irodalomnak, amely idővel úgyis átveszi a vezetőszerepet az egész világon. Az irodalom, amely ennyire nagyra hivatott volna, a szlovenszkói magyar szélsőbal irodalma, a Pozsonyban, Prágában, Kassán és Ostrauban székelő élcsapat, amely igyekszik szervesen belenőni a délszlovenszkói talajba és tudatosan a kisebbségi helyzetből vonja le világnézeti következtetéseit. — Elvben igaza van az avant gardnak. Tényleg soká hiányzott a magyar irodalomból a következetes szociális hang, hiányzott a szélső bal erélyes és határozott magatartása s hiányzott az új világszemléletet kifejező irodalmi forma is. Az is igaz, hogy a szlovenszkói magyar kontroltalanság alkalmas talaj az új felfogások szabad hirdetésére, — de politikailag bármily nagyra nő az új szellemi mozgalom, irodalmilag csak akkor válik jelentőssé, ha olyan írókat termel ki, akik tehetségesek és szuggesztív hatásukkal szereznek érvényt eszméiknek és lebilincselik az olvasót. Ilyet eddig ez az irodalmi élcsapat nálunk a legtávolabbról sem mutathatott. Ez az új irány tehát ismét csak elméletben van meg, belső potenciájánál fogva, de semmiesetre az eddigi gyakorlattal, semmiesetre úgy, hogy komoly irodalmi teljesítményekre mutathatná rá. Nálunk a szélső baloldal is megállt és elmaradt irodalmi kifejezési módjaiban. A szlovenszkói baloldali dilettánsok ugyanolyan dilettánsok, mint a jobboldaliak voltak tíz-tizenöt év előtt, mert émelyítően rosszúl írnak, műveltségük hiányos, magyarságuk tökéletlen, unalmasak és eredetiség nélküliek, csökönyösek, az 1920-as évek baloldali irodalmának rekvizitumaival hadakoznak, elavult stílusban s a régi